2010. október 7., csütörtök

fura kirándulás és rengeteg élmény...


Sziasztok,
nagyon-nagyon sok mindent akarok ma mesélni. ma kivételesen nálam volt a telefonom és jegyzeteltem,hogy mit is akarok majd mondani : )
Szóval nem fogok sorba menni,csak úgy random írom a  dolgokat.
-Este játszottunk olyan,hogy körbe álltunk és elkezdtünk1 től 20 számolni. Mindenki akkor szólalt mega mikor akart,de ha 2 ember is ugyan azt a számot mondta,akkor kezdtük előröl. Én ezt a játékot mér ismertem a waldorfból. 3szor belebuktunk, mire az egyik srác (kis butusan) azt mondta,hogy jelezzünk egymásnak a szemünkkel,hogy ki jön. Nem tudta,hogy ez a játék nem erről szól. Így mondta is a vezetőnk,hogy ne sőt inkább csukjuk be a szemünket és csak próbáljuk érzékelni. Láss csodát,elsőre eljutottunk a  20-ig….zseniális volt.
-Ilyenkor este beszélünk egy kicsit a napunkról,hogy ki hogyan érezte magát. De annyira jó,hogy csak az beszél,arról és annyit amennyit csak akar. szóval van,hogy csak percekig csak hallgatunk és figyelünk egymásra. Nagyon jó érzés.
-Tegnap voltunk kirándulni,sosem volt még ilyen kiránduláson. Kiszálltunk a kis buszunkból,elmondták,hogy vigyázzunk a sziklákkal,mert csúszik és ha valaki beleesik a  folyóba,akkor nem valószínű,hogy ki tud jönni onnan. Majd annyit mondtak,hogy másfél óra múlva találkozunk itt…én meg ,,mi van?!”…mindenki egyedül kirándult és magával töltötte az időt. Az elején nagyon nem értettem .Ráadásul mindenki el volt ájulva az erdőtől én meg csak álltam és azt gondoltam ,,ok,értem én. Ez egy erdő,de én láttam már ilyet sokszor,sőt sokkal szebbeket. Most mit fogok én itt csinálni másfél óráig?!”. NA de végül csak elindultam egy irányba…majd vissza míg végül megtaláltam a helyemet. Egy gyönyörű fa,ami kidőlt és a vége pont a folyó partján volt. Ráültem és ott ücsörögtem egy csomót. Néztem a vizet és elmélyedtem magamban. Csináltam a  fáról fotót,feltöltöm majd. Szóval végül zseniális volt a kirándulás.Egyszer próbáljátok ki,hogy mindenki egyedül kirándul ;)
-Láttam csomó fekete tehenet itt. Nagyon viccesek ám : ) Mikor 10-15 fekete tehén ácsorog együtt. Képzeljétek el,hogy itt a legtöbb nagy szalma kör-bállát becsomagolják fekete nejlonba,ami azért szintén vicces,hogy a  szántóföld tele van fekete körbálákkal : )
-Ma voltunk újra az igazi ökofaluban. Dolgoztunk egy kicsit. Prospektusokat borítékoltunk. Nagyon élveztem. Sőt mikor végeztünk és mindenki kapott szabad idő,akkor én még maradtam egy kicsit dolgozni sé segítettem 4 ott lakónak. beszélgettem is velük és képzeljétek el ÓRIÁSI öröm ért. Megdicsérték az angolomat….ááá…velem madarat lehetett volna fogatni : ) : )
-Aztán sétálgattam egyedül,megnéztem a karavánt és aztán találtam 2 lovat…jaja olyan édesek voltak,majd rakok fel fotókat róluk. Csomót simiztem őket és szedtem nekik füvet. képzeljétek,olyan érdekes volt,hogy nem magyarul szóltam hozzájuk hanem angolul : ) Utána pedig megláttam egy macskát,mindenki tudja rólam,hogy nagyon nem csipázom a macskákat,de Ő olyan kis duci volt és olyan aranyos,hogy közel mentem hozzá majd leültem a  fűbe és megvártam amíg odajön. Olyan csodálatos volt,hogy csak vártam és egyszer csak elindult felém. Azt hiszem most az a  hippi vagyok,akiken mindig nevetünk Gegével és Lőrinccel. Mikor néztem fotókat Findhornról,láttam  néhány csoportfotó és azt gondoltam,hogy na a kis fogyinyomik…persze ezt csak a családom fogja érteni,mert mi ezt a  szót máshogy használjuk : ) Aztán láss csodát,most már én is ott vagyok egy ilyen fotón és én is fogyinyomi vagyok.
-Mikor a macskával voltam odajött egy 10 év körüli kisfiú és beszélgettem vele egy kicsit : ) Utána pedig megnéztem egy művészeti kiállítást. Nagyon szép volt : ) Ott is beszélgettem egy nővel. olyan jó volt,és láttam,hogy vannak művészeti kurzusok,nem volt oda ár írva de talán majd részt veszek egyen ha nem drága és akkor újra festeni fogok : )
-Nagyon békés vagyok…folyamatosan mosolygok…nagyon jól érzem magam…mintha most együtt lennék a bennem élő kicsi Barbarával,vagy nem tudom,hogy hogyan fogalmazzak…csak csordogálok békésen mint egy patak. Nagyon mélyen vagyok magamban,valószínűleg ez annak is köszönhető,hogy tized annyit beszélek,mint otthon tettem. Nagyon jó érzés…: )
Most ebéd után vagyok (ami most is zseniális volt) és mindjárt kezdődik a délutáni foglalkozás,szóval zárom soraimat. Élvezem tovább a napot….tegyétek ti is ezt…

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése