nincs cím :)

Kedves Mindenki,

ma nagyon különleges napom van. Sikerült mélyen aludnom az éjjel,ami nagyon jól esett. Sokszor kaptam levegőt az orrom és nem arra ébredtem,hogy orrot kell fújnom…hurrá! Bár be kell,hogy valljam amint felkeltem azonnal elkezdtem köhögni,úgy igazán mélyről…

Szó mi szó felkeltem és felöltöztem csinosan(először),tegnap este készítettem ki a ruhákat és az  ékszereket amit fel akartam venni(akárcsak otthon csináltam). Elkészültem és lementem reggelizni. Megettem a szokásos 2 barna vajas kenyeremet egy bögre meleg teát iszogatva hozzá. Az étkezésem végén vettem észre,hogy van főtt tojás is,amit nagyon szeretek. Na de majd holnap reggel eszek belőle. Ezután pikk-pakk 9 óra lett és mentem az általam már ismert konyhára dolgozni,nagyon vidáman. Eltörölgettem a vizes edényeket,majd leültünk mindannyian. Mindenki bemutatkozott és elmondta hogyan érzi magát. Aztán elkezdtem a salátáknak. Közben kaptam egy kis konyhai körbevetést . Majd ezután jó kis köhögő roham jött rám,aminek az lett a vége,hogy el kellett hagynom a konyhát mert hát érthető módon beteg ember ne készítse az ebédet. Először ez szomorúan érintett,könnybe is lábadt a szemem. Odamentem a recepcióhoz és megkérdeztem ,hogy merre találom Indiát,hogya szóljak neki,hogy nem tudok dolgozni a konyhán. De nem sikerült megtalálni így mondta a nagyon kedves recepciós néni,hogy pihenjek. Így elmentem  a szobámba,felnyaláboltam a könyvemet és a lap topomat. Most a sun room-ban ülök,ami nap szoba.2 fala üveg és nagyon napos minden…premier plánba látom a golf pályát. Kiolvastam a könyvemet,ami nagyon tetszett!!! Aztán kicsit üldögéltem és most nekiálltam levelet írni. Most már nagyon örülök neki,hogy kaptam egy kis magán időt így most Barbarával lehetek egy kicsit. Nagyon hihetetlen,hogy még csak hétfő van és én péntek este érkeztem. Nagyon  furcsa,sokkal többnek érzem.

Most mesélek egy kicsit magamról és az érzéseimről. Nagyon furcsa nekem,hogy nem tudom,hogy mikor megyek majd haza. Ilyen még sose volt. Sokszor irigylem azokat akik tudják,hogy igen szombaton megyek haza vagy igen egy hónap múlva megyek haza . Én meg nem tudom. Még nem tört rám nagy honvágy,hiszen még csak 3 napja vagyok itt,de még így is,hogy most jól vagyok nem nagyon tudom elképzelni,hogy csak januárban menjek majd haza. Azt gondolom,hogy a legjobb szó a jelenlegi állapotomra a HULLÁMZÁS! Folyamatosan hullámzom,ami szerintem jó. Próbálok minél inkább odafigyelni magamra. Nagyon élvezem,hogy nem olyan jó az angolom,így tized annyit sem beszélek mint otthon,így sokkal mélyebben vagyok magamban,ami jó! A szobatársaimmal könnyen társalgok és pl. a mi konyhai bemutatkozásnál sokkal többet mondtam magamról,mint a szombati bemutatkozás alkalmával.

Szóval kavarognak bennem az érzelmek. Néha nagyon melegen gondolok az otthonomra és várom már,hogy majd újra ott legyek és éljem a kis hétköznapjaimat néha pedig nagyon melegen gondolok arra,hogy ez az X hónap mennyit fog változtatna rajtam,néha pedig nagyon melegen gondolok arra,hogy milyen jó is lenne ha innen majd nem haza mennék,hanem akár tanulnék akár tapasztalnék akár egyedül akár más magyarokkal külföldön.  Ez egy kicsit magyartalan mondat lett,mert sokat ismétlek benne,de ez tudja talán a leginkább vissza adni azt amit érzek. Szóval néha nagyon vágyom rá,hogy menni menni megismerni más dolgokat is: )

Óriási lépés ez az én életemben és próbálom minél inkább szeretni a kis Barbarát,aki bennem van. Ami szinten egészen új nekem. Nem jó szó a büszke,de jobb szót nem tudok arra amit érzek magam iránt. Hihetetlen nagy döntés volt ez,hogy idejöttem teljesen egyedül. Azt gondolom,hogy ez megnyitott egy kaput,vagy nyit éppen egy kaput. Ami megnyit a világ,Európa felé. Nem feltétlenül findhorn felé,mert ki tudja milyen lesz itt idővel. Szóval nyit számomra egy olyan ajtót,hogy igen van élet máshol is mint Mo.on. Most gondolhatjátok,hogy persze ez így van,de nem szerintem amíg ezt nem érzi valaki addig csak gondol és az nagyon más. Nehéz ezt úgy megfogalmazni,hogy nehogy félre értsétek,senkit nem becsmérelek. Dehogyis, eszemben sincs!!!! Csak látom magamon,hogy mennyire más elképzelni és mennyire más benn lenne. Arról nem is beszélve,hogy még csak 3 napja vagyok benne. Mennyire más lesz minden, mikor már  majd egy hónapja ….hihetetlen!!! Azt gondolom,hogy akár mennyi ideig fog tartani az itt létem,az sokat fog adni nekem és már ad is persze. Új érzelmek és érzések, mind jók és rosszak is.

Pl. voltam már párszor külföldön (persze sosem egyedül) de ez így annyira más. Amíg az ember él egy országban addig azt gondolja normálisnak és mikor elmegy és lát teljesen új dolgokat,akkor furcsán néz. Itt annyi minden más,mint otthon és nekem az otthoni a természetes nekik meg ez…vicces : )